Az előzőt még ki sem hevertük, de máris újabb adagot kaphattunk, az általam már elkeresztelt "Gottfried jelenségből".
Ismét iskolánk vendégtanáraként üdvözölhettük Heiter Robert Gottfried atyát, aki az idei tanévben már kétszer volt az ötödik osztályban vendégünk történelemórán, ezúttal azonban a majdnem legnagyobbak voltak az "áldozatok" (ezt ő mondta). Nos, aki az ő óráját áldozathozatalként éli meg, azt tanárkét szívből tudom sajnálni. Újra remekelt egy olyan témában, amelyről a hetedik osztályosoknak előismeretük ugyan volt, de ezen mélységekben nem érintettük.
Tanulhattak a Mendel-szabályokról, ami a genetika alapja, természetesen felfedezőjéről kapta nevét, aki pap volt, sőt szerzetes. II. Szilveszter pápáról, akit a ma ismert karórák atyjának tekinthetünk, Kopernikuszról a heliocentrikus világkép megalkotójáról, Jedlik Ányosról a dinamó és a szóda feltalálójáról, Szent Vazulról, aki 379-ben már kórházat működtetett, Opitz Celestinről az érzéstelenítő altatás atyjáról...mind, mind papok voltak, ki világi, ki szerzetes. Más-más területen alkottak nagyot, de valami mindannyiunkban közös, hogy az emberiség fejlődéséért, jólétéért dolgoztak. Bizonyítást nyert, hogy a történelem során számos egyházi személy volt olyan haladó gondolkodású, hogy valami igazán értékeset hagyhasson a világra. Ez a tétel ma is megállja a helyét.
A fentebb említett nagy nevek mellett nálam jut egy hely Gottfried atyának is a tudós papok pantheonjában, hiszen ahogy azt már korábban is írtam kiemelkedő tudás birtokában van, melyet igazi tanáremberként nem sajnál és nem fél átadni, mindemellett az emberek iránti jóakarat, jobbító szándék hajtja mindennapi munkájában, amelyet Isten segedelmével végez.
Hálásan köszönjük, hogy ismét megtisztelte intézményünket, őszintén remélem, hogy közös munkánkat a következő tanévben is folytatjuk.
Pőcze Nóra
történelem szakos tanár