Megemlékezés az Összetartozás napjáról

A trianoni békeszerződés az I. világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések Magyarországra erőszakolt rendszerének részeként, a háborúban vesztes Magyar Királyság (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama, bár jogilag nem nevezhető utódállamnak) és a háborúban győztes antant szövetség hatalmai (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország) között létrejött békeszerződés, amely többek között az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása miatt meghatározta Magyarország és Ausztria, Románia, valamint az újonnan létrejött Csehszlovákia és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság új határait. (Ausztria határairól emellett a saint-germaini békeszerződés is rendelkezik.)

Az első világháborút lezáró békerendszer alapján az akkori Magyarország népessége öt, a mai állapot szerint nyolc államban találta magát, és vele együtt történelmi és kulturális emlékhelyeinek nagy részét is:

• 300 ezer került Ausztriához,
• 3,5 millió Csehszlovákiához,
• 5,3 millió Romániához,
• 4,1 millió Jugoszláviához (beleértve Horvát–Szlavónország 2,6 millió lakosát).

Magyarországon az összmagyarság alig kétharmada, 7,6 millió fő maradt.

Románia 102 724 km² területet kapott, amely nagyobb terület, mint a mai magyar állam területe, a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz 20 913 km² került, Horvátországgal együtt 62 ezer. Csehszlovákia 61 661 km²-rel, Ausztria 3967 km²-rel gyarapodott. Lengyelország 519 km²-t, Olaszország pedig Fiumével 18 km²-t kapott.

Magyarország alaptörvénye 6. § 3. bekezdése kimondja, hogy „A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását.”

A politikai erők határon túli magyarokkal kapcsolatos politikai álláspontja a magyar belpolitikai konfliktusok egyik alapvető forrása. A külpolitikában elsősorban azokkal a szomszédos országokkal merülnek föl vitás kérdések (Szlovákia, Románia, Szerbia) ahol jelentősebb számú magyar nemzetiségű lakos él.

A trianoni trauma óta eltelt évtizedek alatt hatalmas volt a magyarság lemorzsolódása az anyaország határain túl, az elszakított nemzetrészek szétfejlődésének jelei is mutatkoztak ugyan, de a nemzeti együvé tartozás érzése megmaradt. A magyarság tudatában a történelmi Magyarország képe tovább él. A Kárpát-medencében egy virtuális belső Magyarország született. Ennek határai a nemzeti nyelv, a nemzeti kötődésű irodalom, a hitélet, a művészetek, a népi alkotások, a hagyományőrzés, a viselkedési szokások továbbélése révén a fizikai-földrajzi, állami és jogi széttöredezettség ellenére az országhatárok fölött is átívelőn él tovább.